Nyári fény

Felhőre ül a fénysugár,
alszik a kert, alszik a nyár.
Aranyhaját hinti le
lombok között sietve,
idetéved az ölembe.

És tovahúzva karjait,
szőlőkacs kusza álmait
rejti a lugas, kékes
fürtökben lóg az édes
édeni gyümölcs, fenséges.

Mosolyát hamva takarja,
a fényben felzizzen a méh,
szárnyát lebbenti lágyan
fürdik a futó sugárban,
s egy ugrással odaát van…

Suhan a kerten, réten át,
víztükrében nézi magát,
és elalszik édesdeden,
napraforgó levélen,
hol sárgul a folt középen.