kortarsak

Gyűrődés-éjszaka

Most már elmondom ami fáj,

mert elmondani azt muszáj,

mert el kell azt már mondanom,

mert most már el is mondhatom,

nem lehet nem mondani!

Mert most már ki kell mondani:

üvölteni, sikoltani,

jajgatni és ordítani!

***

Cseppkőbarlang a téli éj.

Lihegő és hatalmas

cseppkő-fogsorú szájüreg.

Szikrázó kristály-farkas.

Milliárd cseppkő-tű-foga

villog és sziporkázik.

Kálcit-virágok árnyéka

között a jég csírázik.

A dér szorongva visszanéz

a hegyes csillagokra,

kinő az éj barlangfalán

sok alabástrom-csokra

Nyafog a denevér-sötét

nagyfülű bársony-fürtje.

Kristály-farkasfej vicsorog

az emberfaj-ezüstre.

Majd lágy részeket is kitép

a zöld állkapocs-tüske,

lágyékot és gégét kimar

szőrt és tollat kiköpve.

Kiszakítja a mindenség

hónalját is morogva,

s elömlik füstölögve a vér,

az űrben szétzuhogva.

A dolgok üveg-élete

Ropog a farkas-szájban.

A tyúkganéj, a lóganéj

virít fehér ruhában.

A zöld, krokodil-bőrű sár

kék csonttá zsugorodva

salétrom-taréjjal sziszeg,

nem vár a szánalomra.

Ó, mert az én háborúm a Jó,

a gyönyörű virág-arcú Szó,

az én hadam virágok hada,

győzelmem a világ mosolya,

hatalmam nagy virág-hatalom,

erőm, hogy virágzik termő mosolyom.

Az én háborúm: minden virág

győzedelme rajtad szomjúság!

Kő-szomjúság, csont-éhség, vas-rabság,

az én hatalmam virág-szabadság!

Spirális vers-szív

A kék holtak sisteregnek

a föld nyirok-levében,

csont-népek buborékzanak

a bolygó fém tüzében.

Az élő mind zugot keres:

csikó, tehén, szelíd vad.

Kukac, bogár béka, madár

a gyémánt-kürtre hallgat.

A férfi lámpát gyújt, a nő

égitest-almot terít,

s várják a zordon angyalok

csikorgó fagy lépteit.

Kalácsot rágcsál a világ,

iszik, kinek van bora,

áttetszik csontoddal a sír,

mint röntgen-kép koponya.

Én könnyeidre gondolok

és szeretnék zokogni.

A próféta-emberiség

már nem tud, csak makogni?

Mint páncél-vértet fölveszem

elszakadt halott-inged.

Halál ellen haláloddal

védem meg a hitünket.

Állok a tél-üveg-vértű

Lovai közt keményen,

jég-lándzsák, kristály-lovasok

oltanák ki vad fényem.

És mint jégtövis koronát,

Izzó arany-abroncsom:

a fejemre-font éjszakát,

a csillagos űrt hordom.

Hát ezért üttök engem? Mert a Mindent akartam?

S vad lángszóró-lövéstek habdühe meghalt rajtam?

Nem perzselődtem szénné, füst-lomb hamu-kupaccá,

mint hulla-kemencében parázs-szék halott porrá.

A Mindenség volt minden reményem és hatalmam!

S az Isten-előtt-semmi virágoskertje abban!

s az Isten-mögött-semmi csönd-hólyag szívverése,

mint rovartest-szívzacskó páncél-mély működése.

Minden ami sors, élet, minden ami halál lett,

az élőből halottá, a halálból életté

s a Földgolyó-tömegbe, vízbe, űrbe temetve:

csillag, sárkánygyík, sas, sün, cet, zsiráf, ember-kezdet s Jézusként fölszögezve akartam bűntelenné

megváltani az embert. Poklából kitemetve.

A föltámasztás gyötrelme

Halottak napja jön most. Csontodon fűgyökerek.

Sírod bokros, bozontos akác-bodzaligetben

apró nehéz föld-bárka ponttyal, harcsával telten

és indák, gallyak, törzsek a hal-szemgolyó-erek.

A halszem-tükrözésben. És ecetfa-ősföldkor.

Te úszástalan úszás, halálköd csónak-vermed.

Sírodon sovány felhők: hab-tehenek legelnek.

A föld pikkelye, bőre esőcsillogás-vízpor.

Én vagyok tested sírja, hús-lényedé, mi nincs már.

S bennem csak csontok, bordák, s koponyád mint hínár-

kazal vízmélyben széttört porcelán-kehely részek.

Szétnyílt a barna páfrány varrat-csipkefog cippzár.

S a tarkólemez-csillag lövéslukban moszatnyál.

S szivem fölé vérrózsát teszek, mint aki részeg.

***

A Csönd virága

A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel

Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel

Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel

Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel

Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak

Csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak

Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak

Emelj ki mélyeimből üveges közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak

Egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra

Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra

Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája

Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a Csönd virága

***

Mondani, halálig

Csak mondd a magadét! Ne törődj te mással.

Sem a gyűlölettel, sem az elmúlással,

lényeden átfolyó idő-csobogással,

csontodban pattogó hárfa-szakadással.

Mint eső a lombban csöpögve szivárog,

levélről levélre ugrálva az átok,

cérnás víz-kocsánnyal szikra-koponyát fog

s billegve átszőnek a vízháló-csápok.

Csak mondd! Csak mondd! Csak mondd! Emberré törődve.

S megtelsz felhővel, mint a reggel kék vödre.

Szólj a csöndre, mintha beszélnél bolonddal.

Mondd, mondd, amíg élhetsz! Aztán a pokol jön.

Örökebb rabság, mint középkor-várbörtön.

S függsz halálodon, mint horgon csontváz-őshal.

***

PIPACSOK A POKOL FÖLÖTT

cimű kötetéről irja

Legeza Ilona könyvajánlójában

A fél évszázada a "szárnyas csikó" jegyében indult költő idős korában újra megtáltosodott, ihlete fölfrissült, nagyszerű lappangó tulajdonságai buktak felszínre, Életrajzi értelemben, groteszk módon, az újra megtapasztalt szegénység élménye kapcsolja vissza e korszakot a fölívelő pályakezdéséhez: a kötetzáró A Költő és a Sátán szerzője visszautasítja az "Ördög-Vásár" csábítását, s a kései Juhászt valóban a belső függetlenség, az alkut elhárító morális önállóság vállalása szabadítja föl költőként.

A szivárványparázs kérdőjel

Ahány arc-bajusz levél, szagló-páfrány,

szagló-halcsontváz kvarcmorzsa-szem fölött,

szívó ajak-hébér, gége-csigaház,

rágószerv, csonthajszál-csáp, kitin-kalász,

összetett szemek mák-kupaca kalács,

ondó-tok, infravörös éj-látóláz,

combban, homlokon radar-fül, far-köpött

halál, potrohban nyálrács-kút híg ásvány,

karmos mancs, tépőfog, hangyászsün-ormány,

páncél, emlős-súly, bűzmirigy-fecskendő,

méreg-tű, fojtó-rugó, csőr, méz-ernyő,

csaló csipogás, lapulás hold-márvány,

hörgés, osonás, kúszás: vágy szükségből.

Sorsuk szivárványparázs-kérdőjelből:

ember, mért gyilkolsz gőgből, hitből, bűnből?

***