versek

efraim staub

Faludy György halálára

Csak verseidből ismertem a lelked,

és ezért mondok érted egy imát,

(bár nem hiszem, hogy fenn a kék egekben

van ki feloldoz, vagy vet ránk kalodát )

hogy teraszán az égi kávéháznak

– ha létezik – egy jó széked legyen

a legnagyobbak közt – kik már elmentek -

a tégedet megillető helyen.

varga ibolya

TEREMTÉS-JÁTÉK

Megfogtam a Napot,

S kezedbe tettem: láss, élj, melegedj

Te tovább rúgtad, azt hitted labda

A vaksötétet jobban kedveled.

baranyi ferenc

Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:

talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:

talán a fény, talán a köd.

kajuk gyula

Emlékszőttes

A nagy folyó szinte mint egy gobelin

századok óta függve egyazon falon

hol a növényi festék nyers színét lazúrra

szívja a nap;

besütve reggelente a két gót ablakon.

jávorka ágnes

Tegnap

Láttam a tegnapot egyik nap:

fehér fénye volt, a plafonról lógott,

árnyék-játéka az olvasólámpának,

nem volt logikája, csak sejtelme,

németh tibor

Csak nézzél rám...

Én már a szemedből

olvasom a jövőm,

amiben lehet még

egy égi látomás,

s lelkembe sugallja

lépéseim sorát,

vagy bukdácsolásra

inti gondolatát.

kárpáti tibor

Egérember

az űr üregeibe gyűjti ő

tiszta búzáját a fénynek

de a komisz éjszaka szétszórja

mindig kincseit szegénynek

erdei éva

Van jobb

Ne áltasd magad, van jobb nálad is...

Hiába csüngnek szavaidon százak,

tudásod csak percnyi pöffeszkedés,

egy másik helyen a reflektorfény

minden idők mesterére szalad.

sárhelyi erika

Az erdő éneke

Vándor, ki erre jársz, lassítsd meg lépteid.

Utad van száz és száz – álmomat el ne vidd.

Állj meg e tisztáson, nézd fáim homlokát,

lásd - ifjú barátom -, mennyi ránc futja át.

maszong józsef

Talán

Még a szél az úr,

korbácsolja lelkem,

de talán elcsitul

s kisimul a tenger,

békét ad,

egy kedves mosolyt,

uhrman iván

PROLÓGUS

Számomra nemcsak holmi elmeél-sport,

hogy fejből tudom még az osztálynévsort

ma is, húsz év után.

Hogy is lehetne elfelednem,

milyen gödörből húztatok ki engem,

sok édes cimborám!

végh sándor

A csend benned van!

Lepelként borul rád a vérző hajnal,

cseppenként hullnak eléd fájdalmaid,

megannyi ormótlan ölelt kötél szakad szét,

hittel vett remények adják ajándékba

móritz mátyás

Boldog lehet, akit a halál így ér el

A világvándornak

Búcsúzni ahogy Te tetted, úgy érdemes

és levetni a testnek minden bilincsét

-voltál forradalmár, hívatlan énekes

kit nem vitt rá semmire a bűn, az ínség

kisszőlősi szánthó lóránt

Folytatás

Árkuspapírra ráhajolva

a költő ült — kevés a fény —,

és fénylő szemmel elmerengett

útján, az élet peremén.

bánházy péter

Nem a cél

Nem a cél – az út maga érdekes;

a szenvedés, a kín és a kaland,

mert eljutni több módon is lehet

oda, hová vágyad űz. Mi marad,

bittner jános

OKTÓBER

A ház felépült: sápadt, mint a hold,

a meggyfaág a házra ráhajolt,

az oldalából gyantakönny fakad.

A víz mentén az avar térdig ér.

erdélyi gábor

Tündértánc

Sokszor hiszem, hogy csak a vágy szült.

Lassan merül, édesen felhevül..

de ébredéskor már nem leszel sehol.

Talán csak hozzám küldtek.

péter erika

Madárlátta

Alkonytájt, ha hazajött nagyapám,

hosszúra nyúlt árnya

kísértetet játszott

a folyosó

falán.

millei ilona

Perben

Nem kérek tőled sokat, uram,

de, ha már adsz, két kezeddel adj,

ne küldjél hozzám korai halált,

konok tüdőbajt. agyvérzés-koronát

lelkes miklós

ŐSZI TÜCSKÖK

A tüskebokrok álomerdeje

felett az őszben sírt a nyár , zene

búsongott fakult fűszálak között:

egy tücsök szólt. Két tücsök. Sok tücsök.

kamarás klára

Szobrok a letenyei parkban

Fenyők állnak vigyázzban,

akác integet,

mely roskatag.

Köztük e pad

egy csöndes kis sziget.

szakáli anna

Nyári fény

Felhőre ül a fénysugár,

alszik a kert, alszik a nyár.

Aranyhaját hinti le

lombok között sietve,

idetéved az ölembe.

g.ferenczy hanna

ÉJEK ÉJJELÉN

Rőt ciprusok az út két oldalán,

titokzatos tájakhoz értem.

Emlékeim, mint sötét madarak

megülnek a csupasz cserjéken.

Ébren vagyok, vagy álmodom csupán ?

Rőt ciprusok az út két oldalán.

dobrosi andrea

Minden út...

Elhagyta a földet, ahogy megtalálta -

kigördült a Nagy Kapun.

De ki viszi tovább lendületét a keréknek?

laczkó wass róbert

Marasztaló

lovagregény ez

nem kevesebb és nem több

mint váll a vállhoz

nem szeretők de

bajtársak lettünk ezen

most ne csodálkozz